Kérdéseket teszünk fel olvasóinknak, és kíváncsian várjuk a választ, amelyeket megosztunk veletek:
Nelli válasza:
„Tegnap elveszítettem 13 éves fiamat. Ő tanította meg nekem, hogy nem vagyok egyedül.
Egy délután depressziós rohamom volt. A földre feküdtem és sírtam. A kutyám soha nem kedvelte a nyalogatást (nem tudom miért), de akkor álmából felébredve megnyalta a karomat, mintha megerősített volna, hogy ott van velem, ismeri a szenvedésemet. Leült mellém, megöleltem. Ő volt a biztos pont nekem abban a pillanatban.
Egy másik dolog, amit tőle tanultam, az az elfogadás. Amikor öregebb lett, elvesztette a látását és kezdett furcsa helyekre pisilni. Nem volt szívem leszidni. Rájöttem, hogy kevés közös időnk van, és ha minden nap takarítanom is kell a rendetlenségét, megtenném kérdés nélkül.
Nagyon hiányzik. Bárcsak visszahozhatnám és átölelhetném.”